A település múltja és jelene
Szeszta (szlovákul Cestice) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában, Kassától 19 km-re délnyugatra fekszik.
2011-ben 824 lakosából 464 szlovák és 312 magyar volt.
A régészeti leletek tanúsága szerint a település már a 9. század óta lakott. 1241-ben a tatárjárás során elpusztult, de újjáépítették. 1317-ben “villa Zozta” néven említi először írásos dokumentum, az egri káptalan oklevele. Ekkor már állt temploma és plébániája is. 1365-ben több faluval együtt az Aba nembeli Szikszai Imre fia Péter birtoka, majd fiaié Péteré és Miklósé. 1374-ben Szikszai Imre és Perényi András tulajdona. 1402-ben Zsigmond király hívének Perényi Péternek adja, ekkor “Shesta” néven említi az oklevél. 1427-ben 58 portát számláltak a faluban Semsey Ferenc és Perényi Imre birtokában, amely mintegy 300 lakost jelentett. 1430-ban Nagyida várának uradalmához tartozott, birtokosa a Perényi család volt. A 15. század közepén 1440 és 1447 között többször érték a husziták támadásai, akik Jászó megerősített várából csaptak ki a környező településekre. 1442-ben a Perényiektől Modrár Pál kapta zálogba. 1449-ben a jászói konvent Modrárt birtokosnak ismerte el, melyet később Hunyadi Mátyás is megerősített. Perényi Jánosnak Modrár Katalinnal kötött házasságával a birtok újra a Perényieké lett. Ura Perényi Péter 1526 után az ország egyik legnagyobb birtokosa. 1556-ban a császári katonaság lerombolta Nagyida várát, mely nem épült újjá és az uradalom új központja Szikszó lett. A 16. század során a török többször támadta a végekhez közeli települést, ennek hatására a lakosság száma jelentősen csökkent. 
1553-ban még 14 porta volt a faluban, 1564-ben már csak 9. 1565-ban 5 porta adózott Perényi Jánosnak és Draskovich Györgynek birtokában.1567-ban lakói felvették az evangélikus vallást. 1688-ban a Csáky család lett a nagyidai uradalom és a falu birtokosa. A nagyidai Csáky-kastély építésével az uradalmi központ újra Nagyida lett. Szeszta azonban már nem nyerte vissza korábbi jelentőségét. Mindvégig magyar többségű település volt, lakói nagyrészt kálvinisták. 1696-ban 17 adózója volt. Lakói részt vettek az 1703 és 1711 között zajlott Rákóczi-szabadságharcban. A háborús idők pusztításait az 1710-ben kitört pestisjárvány tetőzte be. 1715-ben 11, 1720-ban 7 ház állt a településen. A 18. században Sáros vármegyéből érkezett római és görög katolikus szlovák lakosság települt be a községbe. 1772-ben 41 jobbágy és 16 zsellérháza volt. A 19. században a lakosság száma növekedésnek indult. 1828-ban 85 házában 647 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szövéssel foglalkoztak. 1866-ban a falu egy része tűzvészben leégett. Birtokosai ekkor a gróf Csáky, báró Perényi és a Lánczy családok voltak. 1890-ben megépült a kassa-tornai vasútvonal, mely elősegítette a község fejlődését, bár a vonatok 1912-ig nem álltak meg itt.
Vályi András szerint “SZESZTA. Magyar falu Abaúj Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai ó hitüek, és reformátusok, fekszik Kanyapta vize mellett, Csécshez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű. ”
Fényes Elek szerint “Szeszta, Czestice, magyar-orosz falu, Abauj vmegyében, N. Idához nyugotra 1 órányira: 140 r., 251 g. kath., 420 ref., 38 zsidó lak. Kath., gör., kath., ref. szentegyház. Földe termékeny; szénája, nádja a kanyapta mocsárban elég. F. u. gr. Csáky, b. Perényi, Lánczy. Ut. p. Kassa.”
1910-ben 639, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1921-ben egy tűzvészben 66 háza égett le, akkor a faluban összesen 99 ház állt. 1927-1928-ban néhány család a tengerentúlra vándorolt ki. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A második világháború során súlyos károkat szenvedett, a háborúban 25 helyi lakos esett el.
Szeszta nevezetességei
- Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 18. században barokk stílusban építették át.
- Görög katolikus temploma a Védelmező Szűzanya tiszteletére épült 1877-ben.
- Református temploma a 19. század közepén épült késő klasszicista stílusban.
Forrás: wikipedia.org (CC BY-SA 3.0)